D’Al Michele – A legnagyobb esélyes

Amit a legelső véleményemben megfogalmaztam, abból itt egyik sem volt érvényben. Mindegyik pizza megfelelően paradicsomszószós volt, pont olyannak amilyennek szeretem és amilyennek kell lennie. Amelyik koncepció nekem kevésbé jött be, az a Prosciutto a pizzán. Számomra az túl sós, ami szerintem elviszi azt a kifejezett pizza ízt. Ellenben ami nagyon jól működik és mindenkinek tudom ajánlani, hogy próbálja ki az a Ruccola Ricotta e Cipolla Rossa. Amikor ezt először láttam, mondom mi ez, nem létezik, hogy ez működjön. A túróval alapból nem vagyok nagy barátságban, azonban ezen a pizzán a rukkola és a lilahagyma elképesztően jól kiegészíti a túrót, amivel egy olyan ízkombinációt hoznak létre, amit szerintem nem szabad kihagyni. Ami a mostani értékelésnél sokat javult azt a Spinaci pizza. Szeretem a spenótot, de nem mondom, hogyha választanom kell, akkor azt ennék mindig, emiatt nekem eddig, amikor a spenótosat ettem mindig azt volt az érzésem, hogy kicsit túl sok benne a spenót. Amikor most kóstoltam, akkor viszont tökéletesen eltalálták, hogy mennyi mennyiséget kell beletenni és a 6 közül az egyik legjobban sikerült pizza lett. A Diavola kellemesen csípett, a Margherita pedig jó paradicsomos volt, pont ahogyan lennie kell.